Hosszúpereszteg - Ötvös

Bejegyezte: Encsa és Borsó , 2012. október 21., vasárnap 10:55

Hosszú kihagyás után végre megint kéktúráztunk. Szeptember végén, egy napot. Autóbusszal kora reggel elutaztunk Hosszúperesztegre. 
(a fényképek nagyon rosszak, mert a kis gépünk kezdi megadni magát...)
Innen délnek vettük az irányt a Szajki tavak felé. A tavak közül az északiban van víz, itt rengeteg a horgász bódé meg a stég, lejjebb pedig komplett kis üdülőfalu található. Meglepően rendezett, kellemes hely. 
Egyetlen kiskocsma volt nyitva, ide becsüccsentünk, és kb. egy-másfél órát iszogattunk, dumáltunk. Állati hangulatos volt. 
A déli tó mellett haladtunk tovább, ez nem annyira szép, mocsaras és büdös, de biztos tuti jó élőhely. A Szajki tavakat elhagyva erdőkön meneteltünk keresztül. Nem olyan izgi rész, de ahogy kanyarogtunk az egyik nyiladékról a másikra jól lehetett látni az erdőösszetétel változatosságát. Az egyik földútról éppen egy aszfaltos szakaszra kanyarodtunk, mikor egy kocsi arra jött és lelassított mellettünk. Két helyi srác nézett ki ránk. Másodpercekig nem szóltak, majd az egyik nagy nehezen megkérdezte: "Ti erre sétáltok?" Hú, mondom magamban, ebből mi lesz.... Aztán folytatta: " Nem láttatok véletlenül egy bivalyt meg a borját kötéllel a nyakukban?" :-)))) Jééééééézus, neeeeem. Mint kiderült valahol a környéken megszöktek. Megadták a számukat, ha látnánk esetleg, tudjunk szólni. Innentől minden neszre figyeltünk. Mondták ugyan, hogy meg lehet simogatni, de én azért fogtam két botot, hátha meg kell védenem magunkat. Borsi persze kiröhögött. :-)) Aztán percekkel később egy szarvas csörtette el mellettünk az erdőben, majd riadtan keresztezte utunkat. Megállt bennünk az ütő, aztán 5 perces röhögésben törtünk ki. 
útakadály
Az erdei utakról kibukkantunk a volt ötvösi vasútállomás bekötőútjára, innen egy darabon aszfaltos úton baktattunk, majd ismét erdőbe fordultunk.
vasút felett áthaladva
Itt pecsételtünk a füzetbe és ezzel a szakaszt teljesítettük is, most már csak a legközelebbi vasútállomásra kellett eljutni, ami Dabroncon volt. A térképen kinéztünk egy földutat. Persze kiderült, hogy elszántották. Kukoricáson át gázoltunk egy darabig, majd a vasúti töltés oldalában meneteltünk. 
 
Pont átmentünk a síneken és felmásztunk a dabronci peronra, mikor a hangos bemondta, hogy a vonatunk érkezik. :-) Nagy mák. 
Teljesített szakasz hossza: 20,7 km
Ténylegesen megtett út hossza: kb. 26 km
Eddig megvan: 262 km, a teljes túra 30,18 %-a. :-)
...és ami nagy dolog- végre össze van kötve Kőszegtől Tapolcáig a megtett rész. :-)

szlovén nyaralás

Bejegyezte: Encsa és Borsó , 2012. augusztus 27., hétfő 13:07

Igaz nem volt teljesen túra, csak amolyan kombinált utazás féle, de a részletes utibeszámoló itt, ha érdekel. :-))


Bakonybél - sokadszor

Bejegyezte: Encsa és Borsó , 2012. április 29., vasárnap 14:05

Sokszor és szerintem sokat írtam már a mi szívünknek oly kedves Bakonyról. 
Mivel nem tudunk ráunni, idén a március 15-ei hosszú hétvégét ismét Bakonybélben töltöttük. 4esben. Kajjal és Barbival. Csodás volt. 
Jelen bejegyzés különlegessége, hogy a fotókat Szabi készítette a szuper kis gépével. (Egy-kettőtől eltekintve, amin a művész szerepel - na, azt mi csináltuk :-)) Be kell látni, hogy a mi képeink Szabié nyomába sem érnek, remélem ti is annyira élvezitek majd őket, mint mi. 
Napsütéses csütörtök reggelen, nem túl korán indultunk itthonról. A kocsi fullra megpakolva, hangulat remek.
Bakonybélbe érve rögtön bevettük magunkat a kocsmába - március 15. lévén a szokásos helyünk zárva volt, a szemközti krimó viszont nem - itt ittunk egyet, majd elfoglaltuk a szállásunkat. A szálláskeresés amúgy most nem volt piskóta, a 4 napos ünnep miatt minden foglalt volt már, kb. a 10. telefonszámot hívtam, mire a srác a vonal végén azt mondta ok. Megérte, tuti kis hely volt. Szerintem visszatérő vendégek leszünk.
Délután 3-kor, kis pihi után kirándulni indultunk. A cél a Witt Lajos kilátó volt, valamint a Vörös János séd ahol ilyenkor tőzike özön van, de ez utóbbi végül kimaradt.
A falut elhagyva bolyongtunk kicsit a Bakony Hotel gyönyörű parkjában, mire rádöbbentünk, hogy valószínűleg nem erre kell menni. :-)
Rövid aszfaltos szakasz után földútra tértünk a Z + jelzés mentén. Egy rövidebb, de annál meredekebb kaptató után szokásos kellemes erdei ösvényen sétáltunk.
na végre egy fotó, amin Szabi is rajta van
Rátértünk a piros négyzet ösvényre, majd egy murvás úton kanyarogva a Witt kilátó vélt helye felé haladtunk.
A kanyargó út mentén a kilátó térképen jelölt helyén konkrétan semmi nem volt.
itt kéne lennie...

Na, itt kicsit tanakodtunk, majd úgy döntöttünk biztos a patakvölgy felől lentről lehet az emlékhelyet megközelíteni. Visszasétáltunk majd a sima piros jelzésre tértünk és ezen egy kis kerülővel ugyan, de végül megtaláltuk Witt Lajos emlékhelyét. A vicc, hogy kb. még 200 métert kellett volna a murvás úton továbbmennünk eredetileg. :-) Nem baj, így szebb volt.
háttérben a Kőris-hegy
Nagyon szép volt a kilátás. Naplementében indultunk vissza a faluba.
Bakonybélben a Vadszőlő étteremben megpihentünk, megvacsiztunk.
Túránk hossza: 13,8 km...kb.
Pénteken tűző napsütésre ébredtünk. Reggeli a teraszon, kávé a kocsmában, bolt, séta a faluban, megnéztük a templomot ahol az esküvőnk volt, vettünk szappanokat a monostori ajándékboltban. Ilyesmi. :-) Kisétáltunk a Borostyán-kúthoz ahol a kis kápolnát kezdik nagyon szépen rendbehozni. Felsétáltunk a kis kálvária dombra a kápolna mögött.
kazi borító fénykép :-)
Ebéd után megint délután 3-kor indultunk el sétálni. Azaz akkor még azt gondoltuk átsétálunk Szépalmára, nincs az olyan messze. Át is mentünk. Messze volt. :-) Sajnos a sárga jelzés ami átvezet majdnem végig aszfaltúton halad. Elvileg forgalom elől elzárt erdészeti út - hát... elég sok kocsi volt ennek ellenére. Ettől függetlenül nagyon szép.
 Szépalmán söröztünk (én kávéztam), körbenéztünk, majd visszaindultunk.
Hazafelé az út utolsó harmadára teljesen ránk sötétedett az erdőben. Én nagyon félős vagyok, iszonyúan szedtem a lábam, fél órát rávertünk az odaút idejére. :-) Vacsi a Pikoló étteremben. Finom volt. :-)
Túra hossza: meglepő módon 19 km. - még, jó, hogy amiatt nem a kék túra szakaszt csináltuk, mert az hosszú- 20 km. :-)))
Szombat reggel összekaptuk magunkat, még egy reggeli kávézás a faluban, kis hintázás a kertben, pakolás, indulás haza. Azaz majdnem. A GPS leszívta az aksit - Borsó, Kaj és Barbi betolták, elindult. Biztos, ami biztos a fiúk mentek egy kört Zircig, meg vissza. Ezután már nem volt gond. :-)... mindig mondom, hogy a jó öreg papírtérkép az igazi, de hát  tudom én, hogy konzerv vagyok...
 Hm, lényeg a lényeg - ez megint nagyon jó kirándulás volt. :-)

Sárvár - Szeleste - 2012.01.07.

Bejegyezte: Encsa és Borsó , 2012. március 14., szerda 18:27

Csak röviden. Sőt. Csak képekben. Vagy még az sem. Lényeg, hogy előző esti sárvári fürdőzés után ez egy sima, könnyű, nagyjából jellegtelen szakasz volt. Jó fej csényei kocsmázókkal.
Sárvár vasútállomás
Sárvártól délre a Gyöngyös patak töltésén
Csényeújmajor

Csényeújmajor- kápolna

Ölbő-Alsószeleste vasútállomás - megfáradva
Teljesített szakasz hossza: 20,1 km
Eddig összesen megtett: 240.5 km
%-ot megint nem tudok. :-)
Eddig ennyi van meg összesen:


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...