Zalaszántó-Rezi-Hévíz visszatekintő
Bejegyezte: Encsa és Borsó , 2010. szeptember 22., szerda 22:39
Most várhatóan jó pár hétig nem megyünk újabb túrára, így azt találtam ki, az eddig teljesített szakaszainkról írok majd kicsit. Kezdjük időben és térben is visszafelé haladva Zalaszántó-Hévízzel. Nekünk ez az amúgy nem túl hosszú túra két részben sikerült, a mumus Rezi miatt, de erről majd később. :-)
Nyár elején, de már kellően meleg júniusi napon Keszthelyen hagyván a kocsit kibuszoztunk Zalaszántóra. Szép falu, aranyos kocsmáros, azaz eszpresszóvezető, rögtön meg is szereztük szakaszunk első pecsétjét. :-) A pecsételés mindig nagy öröm, nekem olyan, mint gyerekkorunkban a Lutra album. :-)
Zalaszántó román-gótikus temploma nagyon hangulatos, kicsi és meghitt.
Jó hosszú község, a kék túra dél felé végig sétáltat rajta, majd sajnos az autóút mentén halad tovább. Ez nem tetszett annyira, szűk keresztmetszeten gyors kocsik jöttek sorba, alig vártam, hogy beforduljunk a földútra.
Az erdő szélén tovább gyalogoltunk délnek.
Itt kezdődtek a gondok. :-) Azt találtuk ki, hogy ugyan a kék túra itt is csak kitérővel vezet a Rezi várhoz, mi mindenképpen megnézzük. Letértünk tehát a kék vonalról a kék L kedvéért (az L amúgy egy vár szimbólum). Ez a kék L már messze nem volt olyan szépen felfestve, mint a fővonal, egyre ritkábbak lettek a jelek, mi meg a szúnyogok rajai miatt egyre türelmetlenebbek. Ez hiba volt, mert így utólag tudjuk, hogy emiatt kanyarodtunk sokkal előbb be az erdő felé, mint kellett volna. Bolyongtunk aztán órákig, jobbnak és teljesen reménytelennek tűnő erdészeti utakon a vár megpillantása reményében, de végül visszafordultunk.
Erre tévedő vándoroknak azt javasoljuk, hogy mikor már kiérnek a keleti irányba haladó, még széles földúton az erdőből, türelmesen gyalogoljanak rendületlenül kelet felé, ne induljanak meg egyszer csak délnek a hegy irányába.
Szóval visszamentünk a Rezibe átvezető É-D irányú földútig, azon haladtuk tovább. Időközben dél lett, oltári hőség. Jött a következő akadály- kullancsok. Nem egy, nem kettő, sok. Eléggé utálom a kullancsokat. Leszedegettük őket magunkról és elsétáltunk Rezibe. Itt aztán meghoztuk aznapunk legjobb döntését - busz, vissza Keszthelyre, ki a mólóra és fagyi, jegeskávé, hattyúk, pad az árnyas fák alatt.
Nem szoktuk feladni, és Borsó is nagyon mondogatta, fejezzük már be ezt a túrát, így szeptember 4-én ismét útra keltünk. Kocsit megint Keszthelyen hagytuk, kibuszoztunk most már Rezibe, azzal az eltökélt szándékkal, hogy ma már tényleg meghódítjuk a várat. :-) Megint elbénáztuk. Ez azért különösen ciki, mert szerintem elég jól tájékozódunk mind a ketten. Ehhez képest egy tök egyértelmű kereszteződést nem vettünk észre, ami tényleg majdnem az orrunk előtt volt. :-) Tanulság: lehet a túra alatt jókat beszélgetni, sőt szerintem kell is, de nem baj, ha néha előkerül a térkép és jobban figyelünk a részletekre.
Feltételeztük, hogy érdemes próbálkozni, majd a helyes irányt tartva az erdőben rálelünk a kék ösvényre. Nem leltünk. Találtunk helyette viszont nagy susnyást amiben jó sokat gázolva megint felmerült a kullancs probléma és az eső is szemerkélt, bár az igazán nem volt durva. Mivel délután 5 óra volt, és még azt terveztük aznap eljutunk Keszthelyre megint feladtuk a várfoglalást, visszasétáltunk a faluba és rácsatlakoztunk a kék túra vonalára. A túra dél-nyugati irányba hagyja el Rezit, befordul az erdőbe.
Mire ideértünk kisütött a Nap, és ahogy a naplemente fénye besütött a fák levelei között az eléggé megfogott minket. Ez már a szokásos nagyon jól felfestett, jól járható út volt. Kiskertek között elhaladva jutottunk ki az országútra ahol a Gyöngyösi csárdában pecsételtünk. Jó kis csárda, kicsit "német-vakítós", de ebben a kategóriában nagyon ízléses, igazi magyar csárda hangulata van. Gyorsan meglestük a betyár sírokat a fűzfa alatt aztán indulás tovább.
Megint egy kis aszfaltút, nagyon gyors kocsik, szerintem kifejezetten veszélyes szakasz volt, szerencsére rövid. Egy hirtelen hátra arccal vettük az irányt Hévíz felé. Na, ez nagyon szép rész jobbra, balra erdők, dombok, bal oldalon a Keszthelyi-hegység távoli vonulatai. Csodás, tényleg.
Az erdőben egy meredek kaptatón vezet fel az út, ottjártunkkor tisztán ki lehetett venni, nem sokkal előttünk lovak ügettek erre. Vagy vágtattak. :-)
Jött egy kis erdős szakasz, majd tisztás, ismét erdő, és közben csak csend és csend és friss zamatos levegő, bár a páratartalom nagyon nagy volt, ki is melegedtünk. Ilyenkor jönnek a pihik, előkerül a csoki, a tea. Ez az egyik legjobb a túrában. A piknik... :-)
Hévízre irtó jó irányból, északról ér be az ember. Azért irtó jó, mert ezt a részét a városnak, amit egyébként Egregynek hívnak nem ismerjük annyira, mi legalábbis nem ismertük. Gyönyörű templomuk van kis temetővel körülötte.
Egregyből lesétáltunk Hévíz belvárosa felé, útközben belebotlottunk valami szüreti utcabál féleségbe, szólt a mulatós zene, volt töki pompos és kürtős kalács, Borsó vett is. :-)
Mire leértünk a belvárosig teljesen besötétedett, ezért úgy döntöttünk a Keszthelyig vezető szakaszt nem tesszük már meg, nem láttunk volna ugyanis belőle semmit. A hévízi buszállomás már bezárt, így pecsételni nem tudtunk, de mivel tisztában voltunk vele, ide úgyis visszatérünk ez nem zavart minket. Kb. 20.00 körül visszabuszoztunk Keszthelyre a kocsiig, aztán irány haza. Elfáradtunk mire ágyba kerültünk. :-)
Most is későre jár, legközelebb Kőszeg Szelestével folytatom. Sziasztok.
Ja a szakaszösszesítő:
A szakasz hossza kitérők nélkül: 15,6 km
És a két szakasz együtt Zalaszántótól Vállusig:
Posted in
Hévíz,
Rezi,
Zalaszántó
|
1 megjegyzés
