túrázóna

Kezdeném azzal, hogy: véééégre!! Végre rávettem magam, hogy blogpunnyadásomból kitörve nekiveselkedjek és online útinaplónkba leírjam egy hetes bakonyi történetünket.

Úgy indultunk, hogy kemények vagyunk, megcsináljuk. Egy hétig megyünk minden cuccal, hahháá. Bizony ám. Nos, mint általában nálunk lenni szokott, a terven a gyakorlatban némileg most is módosítottunk.

Július 3-án délután motyóinkkal felpakolva boldogan siettünk a városi vasútállomásra.

Városlőd állomáson a pesti gyors épp annyira állt meg, hogy leugorjunk, majd a szemerkélő esőben elsétáltunk az első két napra szállásként szolgáló Iglauer Parkba, ami alapvetően egy gyerektábor. Volt is jó sok gyerkőc, pár tanár.....óriási zsibongás. Életszagú szálláshelyünk legeslegmagasabb pontján birtokba vettük a kibérelt faházat. Turistáskodni tökéletes, rettenetesen olcsó, a vizesblokk szépen felújított, tiszta, de aki kényelemre vágyik ne ide jöjjön. Kaja igényt min. egy nappal előre jelezni kell. Hopp. Első meglepetés. :-) Sebaj, madárlátta útiszecsóink megtették vacsira.

Reggel korán futás a buszra, Nagyvázsony a cél. A faluban leszállva felsétáltunk a kávézóig, itt komótosan megittuk a reggeli cappuccinót, áttanulmányoztuk a térképet és a vár felé vettük az irányt. Szeretem a nagyvázsonyi várat. Mivel nincs tőlünk annyira messze már irtó sokszor voltam itt, de még mindig jó. Ez volt a napi első pecsételő hely is.

Elbámészkodtunk a várban, meg is éheztünk, 11 óra múlt, így a várlábnál egy fogadóban megebédeltünk. Marha jól esett, Borsó sörözött, én jóllakottan elnyúltam az egyik kis filagóriában. Kb. fél egykor indultunk el a túrára. :-))

A késői kezdést kompenzálandó a sík szakaszokon tempós menetelésbe kezdtünk, így nem telt sok időbe és a fenti  ( és lenti) képen még csak távoli magaslatként látható Kab-hegyre értünk.

Felérve ez a csodás semmitmondó tv torony és társai fogadtak minket. Nem tudom mit vártam, de nem ezt. Pad, vagy piknikező hely hiányában elkezdtünk lesétálni az aszfaltúton és menet közben benyomtuk az ebédünket. Pecsételni konkrétan elfelejtettünk :-) Sok aszfaltút, majd "dzsindzsa" után beértünk Úrkút faluba. Ekkor már du. 4 5 körül volt, nem tudom pontosan, de gondoltuk már úgyis mindegy, beültünk hát a helyi kocsmába. :-)

Kis lazítás és pecsételés után folytattuk utunk a híres úrkuti őskarszt felé. Nagyon szép, érdemes megnézni.

Ekkor már egész késő délután volt, így a további szakaszt tempósan, felnőttesen nyomattuk. Kislődhöz közeledve átvágtunk egy tisztáson, ahol nagyon fura emberek nagyon fura nagy sátrakban még furább tevékenységet folytattak. Őszintén, gőzünk sincs mit csinálhattak, de én annyira féltem, hogy valami drogfeldolgozó telepre tévedtünk, hogy miattam szinte futva tettük meg a Sobri Jóska kalandparkig az utat. :-) 

Persze közben bizarabbnál bizarabb ötletekkel álltunk elő, hogy vajon mi a célja annak a sok fura dolognak, nagy vásznaknak, tölcséreknek, lavóroknak, mindenféle ásónak, meg hasonlóknak. Remélem vmi természetudományi kutatás volt csak. :-)

A Sobri Jóskánál már kopogott a szemünk, de a konyha zárva volt. Leintettünk egy bicajos csajszit, hogy hol van ABC, aki szegény röhögve visszakérdezett, hogy este 7-kor, itt? Sehol. Ups. És étterem? Hát van egy pizzéria Kislődön. Aha, külön történetet érdemlő módon megszereztük a számát, de hétfő náluk szünnap. :-) ilyen nincs! Hulla fáradtan, koszosan, izzadtan röhögve vánszorogtunk Városlőd felé. Közben a városlődi-kislődi vasútállomáson pecsét.

A lány azért adott egy tippet. A városlődi kocsmában hátha van hambi. Odaértünk. VOLT. 2 db. Pont. :-)

Ez volt életünk legtutibb hamburgere. Fáradtan, de elégedetten tértünk haza az Iglauerbe, ahol sajnos észrevettük, hogy Borsóban két kullancs is lapul. Szerencsére a táborozó gyerekeket pont kullancsellenőrizték, volt velük dokinő is, aki szakszerűen eltávolította mindkettőt. Ja, és a kullancskiszedő csodakanalacska nem ér szerintem semmit. Negyed órát bénáztam vele, mire erre rájöttünk. :-)

Az első szakasz hossza: 24,1 km

Eddig teljesítettünk összesen: 200,8 km-t - wow :-)

A teljes OKT 21,66 %-án vagyunk túl.