túrázóna

Sokszor és szerintem sokat írtam már a mi szívünknek oly kedves Bakonyról. 

Mivel nem tudunk ráunni, idén a március 15-ei hosszú hétvégét ismét Bakonybélben töltöttük. 4esben. Kajjal és Barbival. Csodás volt. 

Jelen bejegyzés különlegessége, hogy a fotókat Szabi készítette a szuper kis gépével. (Egy-kettőtől eltekintve, amin a művész szerepel - na, azt mi csináltuk :-)) Be kell látni, hogy a mi képeink Szabié nyomába sem érnek, remélem ti is annyira élvezitek majd őket, mint mi. 

Napsütéses csütörtök reggelen, nem túl korán indultunk itthonról. A kocsi fullra megpakolva, hangulat remek.

Bakonybélbe érve rögtön bevettük magunkat a kocsmába - március 15. lévén a szokásos helyünk zárva volt, a szemközti krimó viszont nem - itt ittunk egyet, majd elfoglaltuk a szállásunkat. A szálláskeresés amúgy most nem volt piskóta, a 4 napos ünnep miatt minden foglalt volt már, kb. a 10. telefonszámot hívtam, mire a srác a vonal végén azt mondta ok. Megérte, tuti kis hely volt. Szerintem visszatérő vendégek leszünk.

Délután 3-kor, kis pihi után kirándulni indultunk. A cél a Witt Lajos kilátó volt, valamint a Vörös János séd ahol ilyenkor tőzike özön van, de ez utóbbi végül kimaradt.

A falut elhagyva bolyongtunk kicsit a Bakony Hotel gyönyörű parkjában, mire rádöbbentünk, hogy valószínűleg nem erre kell menni. :-)

Rövid aszfaltos szakasz után földútra tértünk a Z + jelzés mentén. Egy rövidebb, de annál meredekebb kaptató után szokásos kellemes erdei ösvényen sétáltunk.

na végre egy fotó, amin Szabi is rajta van

Rátértünk a piros négyzet ösvényre, majd egy murvás úton kanyarogva a Witt kilátó vélt helye felé haladtunk.
A kanyargó út mentén a kilátó térképen jelölt helyén konkrétan semmi nem volt.

itt kéne lennie...

Na, itt kicsit tanakodtunk, majd úgy döntöttünk biztos a patakvölgy felől lentről lehet az emlékhelyet megközelíteni. Visszasétáltunk majd a sima piros jelzésre tértünk és ezen egy kis kerülővel ugyan, de végül megtaláltuk Witt Lajos emlékhelyét. A vicc, hogy kb. még 200 métert kellett volna a murvás úton továbbmennünk eredetileg. :-) Nem baj, így szebb volt.

háttérben a Kőris-hegy

Nagyon szép volt a kilátás. Naplementében indultunk vissza a faluba.
Bakonybélben a Vadszőlő étteremben megpihentünk, megvacsiztunk.
Túránk hossza: 13,8 km...kb.
Pénteken tűző napsütésre ébredtünk. Reggeli a teraszon, kávé a kocsmában, bolt, séta a faluban, megnéztük a templomot ahol az esküvőnk volt, vettünk szappanokat a monostori ajándékboltban. Ilyesmi. :-) Kisétáltunk a Borostyán-kúthoz ahol a kis kápolnát kezdik nagyon szépen rendbehozni. Felsétáltunk a kis kálvária dombra a kápolna mögött.

kazi borító fénykép :-)

Ebéd után megint délután 3-kor indultunk el sétálni. Azaz akkor még azt gondoltuk átsétálunk Szépalmára, nincs az olyan messze. Át is mentünk. Messze volt. :-) Sajnos a sárga jelzés ami átvezet majdnem végig aszfaltúton halad. Elvileg forgalom elől elzárt erdészeti út - hát... elég sok kocsi volt ennek ellenére. Ettől függetlenül nagyon szép.
 Szépalmán söröztünk (én kávéztam), körbenéztünk, majd visszaindultunk.
Hazafelé az út utolsó harmadára teljesen ránk sötétedett az erdőben. Én nagyon félős vagyok, iszonyúan szedtem a lábam, fél órát rávertünk az odaút idejére. :-) Vacsi a Pikoló étteremben. Finom volt. :-)

Túra hossza: meglepő módon 19 km. - még, jó, hogy amiatt nem a kék túra szakaszt csináltuk, mert az hosszú- 20 km. :-)))
Szombat reggel összekaptuk magunkat, még egy reggeli kávézás a faluban, kis hintázás a kertben, pakolás, indulás haza. Azaz majdnem. A GPS leszívta az aksit - Borsó, Kaj és Barbi betolták, elindult. Biztos, ami biztos a fiúk mentek egy kört Zircig, meg vissza. Ezután már nem volt gond. :-)... mindig mondom, hogy a jó öreg papírtérkép az igazi, de hát  tudom én, hogy konzerv vagyok...
 Hm, lényeg a lényeg - ez megint nagyon jó kirándulás volt. :-)