túrázóna

A május 21-22-i hétvégét Sárváron töltöttük, teljesen egyértelműen kéktúrázási céllal. Az eredeti nagy volumenű terveinket- mint már oly sokszor- most is megváltoztattuk. :-) Péntek este már lementünk, de a bekalkulált éjszaki fürdőzésből éjszakai alvás lett. Nagyon jó, pihentető alvás, ami után nem is volt olyan lehetetlen a szombat reggeli fél hatos kelés. Időben elkészültünk és mivel az apartmanunk közel volt a pályaudvarhoz 5 perc alatt kisétáltunk a Gércére tartó buszhoz. 

Gércén a felejthetelen, lassan törzshelyünknek számító (ez volt a 2. látogatás, az már ér törzshelynek, igaz? :-) Kismackóban indítottuk a napot. Vicces, mert a kocsma felé haladva aggódni kezdtem- vajon nyitva van már...- de pillanatok múlva megláttam a bejárat előtt sorakozó bicikli sort. :-) Hát persze! Hogy ne lenne nyitva! Szombat kora reggel már állott füstös helységbe léptünk, a pultos a múltkori kedves középkorú úr, a cappucino isteni, jóóóóóóó sok habbal, pecsételés az igazolófüzetbe....hát így indul egy igazi kéktúra, gondoltam.

Földúton gyalogolva haladtunk el szántók, majd szőlők, kiskertek mellett. A poros szekérút mentén hosszan beborította a mezsgyét az ilyenkor elmaradhatatlan PIPACS! Az egyik kedvencem. :-)

Na, ez után teljesen elvesztettük a fonalat (a kéket). Volt valami bánya, ott elméláztunk, a Borsót, ahogy lekukucskált a külszíni fejtés felső élétől a bányagödör felé, majdnem lekaszabolta egy riadt fácán - sokk, ijedség, röhögés, aztán tovább. Mentünk és csak dumáltunk, dumáltunk, dumáltunk... Jó tanács: ha nem tudsz beszélni is, meg nézni is - ne beszélj.

Teljesen elveszett a jel, de szép földút az volt, így azon baktattunk, míg el nem értük a keresztező országutat. Sokkal nyugatabbra lyukadtunk ki, mint kellett volna - újratervezés - hol tudunk visszacsatlakozni legkorábban a kijelölt útra - irány neki. Gyorsan meg is lett. Szép idő volt, túl szép is, a szántóföld szélén haladva már igen melegnek éreztem a hosszú túranadrágot.

Végre beértünk az erdőbe, ahol a Borsó -egyikünk sem érti hogyan - ezt a képet készítette.

:-) Nem vagyunk fényképészek, de ez jó lett, igaz? Pedig nem photoshop... :-)

Szívesen mesélném, hogy ez után ez volt, meg az, és hogy húú, de izgalmas, de igazából nem az. Tök snassz. Mendegéltünk hát tovább, sajna az erdő után már végig az út mentén kell caplatni, mi az árkot választottuk, akkora volt a forgalom. Bizony ez a Kőszeg és Tapolca közötti része a túrának sokszor ilyen, a Rockenbaueres filmen mondják is, hogy ez a rész utólag lett a nagy kékhez csatolva, hát, látszik is rajta.

Beértünk Sárvárra, át a Rábán.

Kis tanakodás után elnyargaltunk a vasútállomásra, hátha pont indul vonat Szelestére, az volt az ötletünk ugyanis, hogy a vasárnapi szakaszt is gyorsan lenyomjuk.

A Magyar Állam Vasutak olyan amilyen, valljuk be, max. azt szeretjük benne, hogy a miénk. Nem indult. Közvetlen semmiképpen, de átszállásos sem túl jól. Az alatt míg odaért volna kb. gyalog is át lehet menni...Pedig én szeretek vonatozni. Sebaj helyközi buszt találtunk, de csak du. kettő körül. Nos amúgy is ebédidő lévén beültünk egy helyre. Az étterem neve Tinódi Fogadó, véletlenül tévedtünk be, de marha hangulatos kis terasz része van, nagy árnyas fák alatt. Fincsi kaja, jó fej, nagyon illedelmes pincérek, frissítő szellő. Ebéd után valahogy nem akaródzott nekiindulni. Még egy kicsit söröztünk, és boroztunk, jegeskávéztunk, tamtatam...na jóóó, maradjunk még. Ez lett a vége. :-))
Órákig üldögéltünk a kényelmes kerti székekben, iszogattunk, beszélgettünk ráérősen, régóta ez volt a legpihentetőbb délutánunk.

Estére a Borsó torka bedurrant. A héten amúgy beteg volt, és valószínűleg a jéghideg sör nem segített. :-( Pedig olyan jóízűen itta. Emiatt már szombat este megegyeztünk, hogy másnap sem folytatjuk a túrát, maradunk Sárváron. 

A vasárnap a torokfájás ellenére idilli volt- mise a templomban, 

 majd harangjáték és a szokásos: cappucino és süti. :-).

A teljesített szakasz hossza: 13,2 km

Eddig összesen teljesített: 176,7 km

Az OKT 18,57 %-át tettük meg.

    Február 6-án, vasárnapi napon 4-en indultunk útnak. Társult hozzánk a Fanni és a Tánci, így a Gérce-Hosszúpereszteg falvak közötti túrát nem kis örömünkre dupla-párban jártuk végig.

A szokásos hátulütője a dolognak- a korai kelés- most is megvolt- hétkor (amiből majdnem fél nyolc lett) indultunk itthonról. Hosszúperesztegen letettük az autót és buszra szálltunk. Irtó hideg volt a megállóban, de elszórakoztunk (lásd Tánci) míg vártuk a járatot:

Gércén kezdtük az aznapi papír szerint - és kivételesen ténylegesen is - 24 km-es szakaszt. Mit is kell tudnunk Gércéről? Vas megyében a Kemeneshát középső részén fekvő aranyos kis falu, középkori eredetű, de a barokk idején átépített templomocskával, kör alaprajzú könyvtárral és Kismackó nevű kiskocsmával. Ezentúl érdekesség még, hogy van itt katolikus és evangélikus templom és temető is külön, így 2 templommal és 2 temetővel is rendelkezik a község. Néhány kép az evangélikus templomról....:

a könyvtárról...:

 no és a Kismackóról:

Focipályájuk is van a gérceieknek, a tábla pedig erre mutat:

Elhagyva Gércét hamar elértük a Rózsáskerti erdészházat, ahol a nap második pecsétje is bekerült a füzeteinkbe. (az első a Kismackóban volt isteni kapucsínó kíséretében- tök jó hely, helyi alakokkal)

Az erdőben, melyben továbbhaladtunk aktív gazdálkodás, fakitermelés folyik. 

majd folytatva utunk elértük az erdőbarát Scherg házaspár sírját, ahol elgondolkodtunk, és továbbmentünk.

Az erdőben haladtunk, sütött a Nap, beszélgettünk, őzikék futottak át előttünk az úton. Húúúú, nagyon izgi volt. Gyönyörűek voltak, kecsesen szökkentek át és még sokáig láttuk őket a nyílt földeken. Időközben már mind nagyon éhesek lettünk, így nemsokára, a Banyafa tisztását elérve meg is pihentünk és tízóraiztunk. Szép kis pihenő, vannak asztalok, padok, és kidőlt banyafa.

Nyílegyenes erdei úton gyalogoltunk tovább egészen a Hidegkúti vadászházig. Kulturált és igényes épületegyüttes, külön rendezvényházzal, zárt udvarral, szóval le a kalappal...a belinkelt oldalon rá lehet keresni az árakra is, biztos érdemes egy nyugodt hétvégét itt eltölteni. 

Mi pecsételés után továbbmentünk dél-kelet felé véve az irányt. Több merőleges forduló után egyszer csak váratlan csörtetésre lettünk figyelmesek - egy hatalmas szarvas dübörgött el egészen közel hozzánk a sűrű csemeteerdőben, látni csak picit láttam, de a lábainak dobogása sokáig jól kivehetően hallatszott. A fiúk teljesen lázba jöttek. Egy kisebb kaptató következett, amire nem annyira emlékszem, ugyanis épp holtpontom volt. 

Akarok kicsit erről is írni. Néha - bármennyire szeretem a túrázást - van egy 5-10 perc, amikor csak menetelek és azon gondolkodom, hogy ezt most mért is csinálom... fura érzés, legfőképp bosszantó, mert ilyenkor szinte nevetségesnek érzem, hogy képes vagyok vasárnap 6-kor kelni, majd egész nap kutyagolni, hogy lássak néhány fát, meg bokrot. Ezen aztán elmélázok, majd egyszer csak meglátok, vagy hallok valamit, amit sehol máshol nem láthatnék, hallhatnék, csak itt az erdőben, vagy beleszippantok a levegőbe és szétfeszül a friss levegő a tüdőmben, vagy valami hasonlóan költői dolog történik velem és kész. Rájövök, hogy hiába éltem át sok nagyszerű, izgalmas, őrült, menő, költséges, vagy akármilyen dolgot, ehhez fogható örömöt és élményt nekem, nekünk nem sok más okoz. 

Néha az erdőben az emberből filozófus is lesz - ahogy nézed a természet életét, az események szabad ég alatti zajlását hajlamossá válhatsz messzemenő gondolatokig eljutni, alapvető értékeket magadnak megfogalmazni, bonyolulttól az egészen leegyszerűsödő érzésekig, életig elérni. És akkor megnyugszol. És ez akkor nagyon jó.

Hát bocs emberek, ez csak kijött belőlem, most meg már nem törlöm ki. :-)

Szóval, jött egy újabb kidőlt hatalmas fa, meg még egy.

Kőszórásos úton jó sokat gyalogolva beértünk Káld faluba. Szégyen szemre ezt a települést nem igen néztük meg, pedig két helyi kastélyt és haranglábat is jelez a térkép itt. Mi sietősen betértünk a megafüstös Korona kocsmába, durván gyorsan pecsételtünk és a település dél-nyugati végénél elhagytuk a falut.

Azaz, dehogy, történt még valami. :-) Borsót nem kevéssé zavarba hozta ugyanis egy túlfűtött (remélhetőleg szuka) kutya.

A történteken elnevetgélve földútra tértünk. Innentől monotonabb szakasz következett, sima földút, homokos földút, szárazabb és sarasabb utak váltották egymást. Voltak jó kilátások és szarvascsorda a távolban.

Az utolsó pár kilométert Hosszúpereszteg előtt szántón átvágva tettük meg. Mit mondhatnék, ez borzasztó hosszúnak tűnt.

Hosszúpereszteg községben aztán kissé kinyúlva, semmit meg nem nézve a pecsételős kocsmát, a Tar büfét céloztuk meg. Jól is tettük, az Arsenal drukker kocsmáros nagyon aranyos, jó fej volt, aznapi uccsó kapucsínónkat a Liverpool-Chelsea meccset nézve ittuk meg. Vicces volt, mert végülis az egész túrát azért tettük erre a napra, hogy a Borsónak még véletlenül se legyen esélye látni a meccset... nem akart idegeskedni. Itthon aztán látva, hogy 1-0-ra nyertünk mindenki nagyon boldogan tért nyugovóra. Jó túra volt.

Teljesített szakasz: 24,1 km.

Eddigi összes: 163,1 km.

Ez a teljes kéktúra 16,95 %-a.

Térképen: