túrázóna

Napok óta várom, hogy legyen idő, erő és affinitás a beszámoláshoz. Eljött végre. :-)

Büszkén jelentem, 2011. május 7-én végigcsináltuk életünk első teljesítmény túráját. Nagyszerű volt! (fúú, de ritkán használjuk ezt: "nagyszerű", :-) nem baj néha kell a sok király, meg állat közé, igaz?) Biztos a TELJESÍTMÉNY szó miatt, de teljes lázban égtünk, nagy lelkesedéssel és lendülettel indultunk az ábrahámhegyi vasútállomástól. A regisztrációkor kaptunk itinert (kis füzet a túra útvonalról, megállópontjairól, távolságokról, magasságokról) és vaníliás krémtúrót :-). Az ellátás amúgy végig kiváló volt, szinte minden megállópontnál volt kaja, pia, kedves, jó fej rendezőség tagok, minden ami kell.

Ábrahámhegyet elhagyva az első pecsételőhelyünk a Salföldi kolostorrom lábánál volt. Pecsét, rudi, irány megnézni az egykori pálos kolostorromot.

A kolostor után egy kicsit "itt a piros, hol a pirost" játszottunk, mert a piros turista jelzésen kellett továbbhaladnunk. A Tóti-hegy felé haladva nagy szőlőültetvényeket kereszteztünk.

A Nap hét ágra sütött, a kedvünk is irtó jó volt. :-) Útközben minden nemű és korú túrázóval találkoztunk, voltak idős, de nagyon szívós emberek, voltak felszereltek, divatos ridikülös csajok, bicajosok (bár ők más útvonalon). Sokan voltunk.

A Tóti hegyre felmászni durva volt. Az utolsó szakasz nagyon meredek, csúszós rész volt, figyelni kellett, totál ziháltam mire felértünk, de megérte. Minden irányba gyönyörű panoráma nyílt fentről, íme két kép: az egyik a Balcsi felé, a másik a Csobánc irányába.

Itt fent a tetőn megebédeltünk, majd elindultunk lefelé. Érdekes, nekem le a hegyről sokkal hosszabbnak tűnt az út, mint fel, pedig ez pont fordítva szokott lenni, mindenesetre a csúszós, meredek részen egész könnyen lejöttünk, sokkal rosszabbra számítottam. A következő igazolópont felé haladva tehenekkel futottunk össze.

A salföldi természetvédelmi majornál megint jó sokan összegyűltünk, pecsét után bementünk a majorba körülnézni. Én szeretem ezt a helyet nagyon, már sokszor voltam, de még sokszor is jönnék :-) Érdemes egy Káli-medencés kirándulás keretén belül megnézni. Lehet kocsikázni, állatokat nézegetni, fűszerkert tippeket lopni....

Itt jó sokat elidőztünk, ezért kicsit kilépve folytattuk utunkat Kékkút felé. A túra végigvezet a szép kis községen, majd fel Kari bácsi kilátójához. Itt voltak a túra legjobb pillanatai. Kari bácsiról a túrafüzet elején egy tök megható bevezető mesél, sajnos már nem él, de a hegyén, a kilátója lábánál olyan meghitt, kellemes, megnyugtató hangulatú buli volt, teljesen magával ragadott minket, leültünk a fűbe és csak hallgattuk, hogy énekelnek.

Megtöltöttük a palackjainkat és nekivágtunk a medencének. Innen a következő 10 km réteken és legelőkön vezetett tovább, érintettük a kiszáradással fenyegetett, nagyon gazdag madárvilágú Kornyi-tavat és a közvetlenül mellette lévő, számomra még mindig talány szerű szoborcsoportot.

Kereszteztük a Kővágóörs és Köveskál közötti összekötő utat, önpecsételtünk a Sóstókáli templomromnál. Húúúh, ez is rettentő hangulatos volt, és volt pásztor és kutyák és nyáj. :-) Volt a távolban Hegyestű... :-)

Kővágóörs határában van egy kis kőtenger, bár szerintem a Salföld melletti, pláne a szentbékkállai nagyobbak és szebbek, de ez is jó volt.

A falun átsétálva egy csomó jó kéményfotót csinált a Borsó, mert ő azokat nagyon szereti ám .... :-)

Az utolsó pecsételőhely a Fülöp-hegyen a Millenniumi kilátóban volt. Erről a Fülöp-hegyről előzőleg mindenki olyan rettegve beszélt, hogy fel kell még kapaszkodni rá, meg hasonlók, hogy délután 4-5 körül, már kellően fáradtan volt bennünk félsz vele kapcsolatban. Végül pozitív csalódás lett: hosszan elnyúló, de enyhén emelkedő út vezetett fel és a kilátók esetén megszokott utolsó hirtelen kaptatós szakasz is elmaradt. Fellépcsőztünk hát a Pelényi Gyula által tervezett kilátó tetejére. 

Jó volt ott fent. Annyira szép helyek vannak ebben a kis országban és magával ragadott az érzés, amit a Balcsinál amúgy is gyakran érzek: ez a miénk. :-) Olyan jó, hogy ide születtünk.

A Fülöp-hegy déli lábánál már Révfülöp várt ránk. Itt lekanyarogtunk a túra finish-ébe, ahol megkaptuk az utolsó pecsétet és boldogan átvettük az emléklapokat és a kitűzőket.

Elsétáltunk a legközelebbi cukrászdához :-) süti, fagyi, 

aztán irány a vonat vissza Ábrahámhegy felé, ahol fáradtan és elégedetten ültünk át a kicsikocsiba és hazadöcögtünk a naplementében.
Napunk fotója: