túrázóna

    Február 6-án, vasárnapi napon 4-en indultunk útnak. Társult hozzánk a Fanni és a Tánci, így a Gérce-Hosszúpereszteg falvak közötti túrát nem kis örömünkre dupla-párban jártuk végig.

A szokásos hátulütője a dolognak- a korai kelés- most is megvolt- hétkor (amiből majdnem fél nyolc lett) indultunk itthonról. Hosszúperesztegen letettük az autót és buszra szálltunk. Irtó hideg volt a megállóban, de elszórakoztunk (lásd Tánci) míg vártuk a járatot:

Gércén kezdtük az aznapi papír szerint - és kivételesen ténylegesen is - 24 km-es szakaszt. Mit is kell tudnunk Gércéről? Vas megyében a Kemeneshát középső részén fekvő aranyos kis falu, középkori eredetű, de a barokk idején átépített templomocskával, kör alaprajzú könyvtárral és Kismackó nevű kiskocsmával. Ezentúl érdekesség még, hogy van itt katolikus és evangélikus templom és temető is külön, így 2 templommal és 2 temetővel is rendelkezik a község. Néhány kép az evangélikus templomról....:

a könyvtárról...:

 no és a Kismackóról:

Focipályájuk is van a gérceieknek, a tábla pedig erre mutat:

Elhagyva Gércét hamar elértük a Rózsáskerti erdészházat, ahol a nap második pecsétje is bekerült a füzeteinkbe. (az első a Kismackóban volt isteni kapucsínó kíséretében- tök jó hely, helyi alakokkal)

Az erdőben, melyben továbbhaladtunk aktív gazdálkodás, fakitermelés folyik. 

majd folytatva utunk elértük az erdőbarát Scherg házaspár sírját, ahol elgondolkodtunk, és továbbmentünk.

Az erdőben haladtunk, sütött a Nap, beszélgettünk, őzikék futottak át előttünk az úton. Húúúú, nagyon izgi volt. Gyönyörűek voltak, kecsesen szökkentek át és még sokáig láttuk őket a nyílt földeken. Időközben már mind nagyon éhesek lettünk, így nemsokára, a Banyafa tisztását elérve meg is pihentünk és tízóraiztunk. Szép kis pihenő, vannak asztalok, padok, és kidőlt banyafa.

Nyílegyenes erdei úton gyalogoltunk tovább egészen a Hidegkúti vadászházig. Kulturált és igényes épületegyüttes, külön rendezvényházzal, zárt udvarral, szóval le a kalappal...a belinkelt oldalon rá lehet keresni az árakra is, biztos érdemes egy nyugodt hétvégét itt eltölteni. 

Mi pecsételés után továbbmentünk dél-kelet felé véve az irányt. Több merőleges forduló után egyszer csak váratlan csörtetésre lettünk figyelmesek - egy hatalmas szarvas dübörgött el egészen közel hozzánk a sűrű csemeteerdőben, látni csak picit láttam, de a lábainak dobogása sokáig jól kivehetően hallatszott. A fiúk teljesen lázba jöttek. Egy kisebb kaptató következett, amire nem annyira emlékszem, ugyanis épp holtpontom volt. 

Akarok kicsit erről is írni. Néha - bármennyire szeretem a túrázást - van egy 5-10 perc, amikor csak menetelek és azon gondolkodom, hogy ezt most mért is csinálom... fura érzés, legfőképp bosszantó, mert ilyenkor szinte nevetségesnek érzem, hogy képes vagyok vasárnap 6-kor kelni, majd egész nap kutyagolni, hogy lássak néhány fát, meg bokrot. Ezen aztán elmélázok, majd egyszer csak meglátok, vagy hallok valamit, amit sehol máshol nem láthatnék, hallhatnék, csak itt az erdőben, vagy beleszippantok a levegőbe és szétfeszül a friss levegő a tüdőmben, vagy valami hasonlóan költői dolog történik velem és kész. Rájövök, hogy hiába éltem át sok nagyszerű, izgalmas, őrült, menő, költséges, vagy akármilyen dolgot, ehhez fogható örömöt és élményt nekem, nekünk nem sok más okoz. 

Néha az erdőben az emberből filozófus is lesz - ahogy nézed a természet életét, az események szabad ég alatti zajlását hajlamossá válhatsz messzemenő gondolatokig eljutni, alapvető értékeket magadnak megfogalmazni, bonyolulttól az egészen leegyszerűsödő érzésekig, életig elérni. És akkor megnyugszol. És ez akkor nagyon jó.

Hát bocs emberek, ez csak kijött belőlem, most meg már nem törlöm ki. :-)

Szóval, jött egy újabb kidőlt hatalmas fa, meg még egy.

Kőszórásos úton jó sokat gyalogolva beértünk Káld faluba. Szégyen szemre ezt a települést nem igen néztük meg, pedig két helyi kastélyt és haranglábat is jelez a térkép itt. Mi sietősen betértünk a megafüstös Korona kocsmába, durván gyorsan pecsételtünk és a település dél-nyugati végénél elhagytuk a falut.

Azaz, dehogy, történt még valami. :-) Borsót nem kevéssé zavarba hozta ugyanis egy túlfűtött (remélhetőleg szuka) kutya.

A történteken elnevetgélve földútra tértünk. Innentől monotonabb szakasz következett, sima földút, homokos földút, szárazabb és sarasabb utak váltották egymást. Voltak jó kilátások és szarvascsorda a távolban.

Az utolsó pár kilométert Hosszúpereszteg előtt szántón átvágva tettük meg. Mit mondhatnék, ez borzasztó hosszúnak tűnt.

Hosszúpereszteg községben aztán kissé kinyúlva, semmit meg nem nézve a pecsételős kocsmát, a Tar büfét céloztuk meg. Jól is tettük, az Arsenal drukker kocsmáros nagyon aranyos, jó fej volt, aznapi uccsó kapucsínónkat a Liverpool-Chelsea meccset nézve ittuk meg. Vicces volt, mert végülis az egész túrát azért tettük erre a napra, hogy a Borsónak még véletlenül se legyen esélye látni a meccset... nem akart idegeskedni. Itthon aztán látva, hogy 1-0-ra nyertünk mindenki nagyon boldogan tért nyugovóra. Jó túra volt.

Teljesített szakasz: 24,1 km.

Eddigi összes: 163,1 km.

Ez a teljes kéktúra 16,95 %-a.

Térképen:

Most tanakodunk, hogy vajon mi találtuk ki, vagy ti szóltatok először, hogy eljönnétek velünk valamikor egy kirándulásra. Mindenesetre az biztos, hogy mi örülnénk, ha csatlakozna pár -magát nem túl komolyan vevő- barát, vagy eme sorokat olvasó felebarát (vagy hasonló) és a tavasz során eljönnétek velünk egy napra a Balaton-felvidékre.

Semmiképp sem szeretnék abba a hibába esni, hogy magunkat valami megaszuper rutinos, teljesítmény centrikus túrázóknak tüntessem fel. Lévén, hogy cseppet sem vagyunk ilyenek. A kéktúrából, eddig kb. 8 napnyi és százvalahány kilométernyi élményünk van csupán, de ez az idő és táv arra bőségesen elég volt, hogy életre szólóan beleszeressünk az országos kékbe. 

Mivel ez a dolog tényleg őrületesen szuper, sokszor volt már, hogy álltunk valahol -hegyen, vagy völgyben, napsütésben, vagy szürke felhők alatt- és mindketten arra gondoltunk: bárcsak mindenki érezhetné ezt, hogy itt és most mennyire jóóóóóóóóóóóóó!

Nos. :-)

A döntés megszületett, áprilisi kirándulásra hívunk benneteket. Igaz még messze van, de, hogy senki túrázni vágyó ne maradjon le eme tavaszi mulatságról, időben akartunk szólni. Első körben az április 16. szombatot szúrtuk ki. Esőnapnak május 7-ét választottuk. 

A tervezett túraútvonal pedig: Káptalantótitól Szentbékkálláig a kék mentén. 

(Káptalantóti-Csobánc-Mindszentkálla-Szentbékkálla kőtenger-Szentbékkálla) Térképen pedig:

Ez a szakasz 12,2 km, ami nagyon rövid, igazán nem fárasztó egy napra elosztva. A szintemelkedés a másik fontos tényező, ez 385 m.

Igazából úgy hiszem a 385 m-be a Csobáncra való felkapaszkodás nincs beleszámolva, de azzal együtt sem vészes, és onnan olyan kilátás nyílik a tanúhegyek és a Balaton irányába amit az ember sosem felejt.

A csobánci várról olvashattok itt. 

Mindszentkállán és Szentbékkállán már a Káli-medence területére érünk, melyről számos jó leírás fellelhető, például a Balaton-felvidéki NP honlapján, valamint itt.

A szentbékkállai kőtengerről két saját kép is, ízelítőnek:

Ha érdekel titeket, további leírások, képek a területről például eme oldalon, és még sokfelé a világhálón. :-)

Tehát:

Valamit még el kell mondjak. Én annyira örülnék, ha írnátok nekem megjegyzést. Mondjuk arról, ha szeretnétek jönni majd, vagy ha nem arról is lehet... :-)