túrázóna

Ilyen novembert sem láttam még! 11. hó 13-án, szombaton nem számítottam túl sok jóra, őszintén. Az előítéleteim becsaptak- az előre ítélkezés már csak ilyen:-) - csodálatos kirándulóidő volt. 

Felkerekedtünk hát, ismét, és ...kocsiba be, ablakot le, könyököt ki, kettesbe be....'94-es Corsa - érzed...

Tapolcán autóbuszra váltottunk, Vállus fordulóig suhantunk.

A reggeli-délelőtti fényben lesétáltunk a faluig.

Vállus, ez az eldugott kis falvacska vaciúj úniós pénzes Hags játszótérrel rendelkezik, ahol teszthintázást kellett végeznem.

Rákóczit vállon veregettük, 

majd irány az erdő. Az őszi erdei sétában az avar a legjobb dolog. Itt sajnos nem volt túl mély, de azért lehetett bohóckodni...

Az erdőt mező váltotta, majd az Alsó-szőlőhegy pincesorához értünk. A kék ösvény mindenhol és félre nem érthető módon ki volt (és gondolom most is van) táblázva.

Mivel ebédidő közeledett letáboroztunk egy hajdan nagyon szép, mára kicsit lerobbant pince tövében. A kilátás nagyon pazar :-) volt. A szecsók pedig fenségesek. Gondosan előkészültünk már itthon. Külön kis dobozokba csomagoltuk az egyes feltéteket, olyan volt, mint a puccos svédasztalos fogadások, ahol végül mindenki kézzel, lábbal, állva, vagy a lépcsőre ülve két pofára majszolja az ennivalót. Csak itt kultúrkörben voltunk. :-) - ő meg én.

Sokáig gyönyörködtünk a kilátásban, nem akaródzott elindulni. Novemberben egy szál pulcsiban, a Naptól felmelegedett kövön sütkérezve csokiztunk, termoszból teát ittunk, beszélgettünk.

Teli pocakkal kissé nehézkesen indultam meg felfelé. Nem volt durva, olyan dombocska féle, szóval ki lehetett bírni. A Kő orra egy kis magaslat itt a hegyen, ezt is, mint általában az ilyeneket úgy éreztük jobb, ha megnézzük. Totál benőtte a "susnya" az utat, a tüskés ágak ráragadtak a ruhánkra, de hősiesen felküzdöttük magunkat, és ugyan a kilátás nem volt túl nagy szám, mert a fák a magaslat fölé nőttek már, azért volt itt szépség.

Kár, hogy sem a fényképész tudásunk, sem a kis nyonyó gépünk nem alkalmasak arra, hogy az ottani ősz végi fényeket hűen visszaadják, de a friss szellő nyoma azért látszik, ugye? :-)

A Kő orráról lemászva tök izgalmas rész következett. Sima erdőnek hinné első ránézésre az ember- és az is. De! Az eső áztatta földön a mély avar eltakart mindent.....húúúúúúúhhhh..... 

Valójában tök nagy sár volt, az avar eszetlenül csúszott, fától fáig kellett futni-csúszni, nagyon kalandos volt, de azért picit féltem is, nehogy kimenjen valamelyikünk bokája, itt az erdő közepén. Ügyesek voltunk, így tovább haladhattunk a 2-es pályára a a kalandparkban. Mindenféle útakadály következett.

Ez nagyon vicces rész volt. Sajnos az érdekes fele a kirándulásnak itt be is fejeződött. Na, jó, Lesenceistvánd faluba tartva mellénk szegődött egy loncsos kutyus, ő nagyon aranyos volt. Jó hosszan jött velünk, már kezdtem érte aggódni, hogy nehogy elkeveredjen, bár végülis kutya...

Innen is üdvözlünk, bozontos! 

A faluközpontban igényes kis pihenő van, na kaptunk az alkalmon és uzsonnáztunk. Volt nálunk házi boci mobil süti, amit Anditól tanultam és amúgy a Borsó imádja. Ezt is bevágtuk. Kellett is az energia, mert mostantól ASZFALT! pfúj, hát ezt nem szeretjük. És! Ami tök durva, hogy végig, Tapolcáig. Az aszfalt még csak elmenne, de a közút szélén, keresztezve a 84-est, hajaj...

Sebaj, alternatív megoldásokkal- szervízút féle, majd árokpart- végül alig kellett a kocsiktól félve baktatni a betonon.

Azért a naplemente rettentő szép volt.

Tapolcára a laktanyánál ér be a kék túrista. Érdekes érzés itt keresztülvágni. Nyomasztó, talán ez a legjobb szó. Nem tudom pontosan, van e még itt katonaság, elég lepukkant minden, de ez nem zárja ki, hogy masíroznak a falak mögött. Készítettünk néhány furcsa képet, a kék túra java részén nem ilyet szokás.

Innen már nem messze volt a belváros, ahol a kocsit hagytuk. Mire visszaértünk be is sötétedett - hát igen, ilyenkor már nem árt számolni a rövid nappalokkal. Összességében nem ez volt a legcsodálatosabb szakasz eddigi kirándulásaink során, de az ebédidő a napsütéssel és a kilátással mindenképp örök emlék marad, és persze mi, ahogy mindig, most is jól szórakoztunk.  :-)

Teljesített szakasz(ka) hossza: 14,4 km
Összesen eddig teljesítettünk: 124,3 km-t.
Ez a teljes kéktúra 12,38 %-a.

Térképen:
Vállus-Tapolca
Sümeg-Tapolca