túrázóna

Vissza az időben ismét: 2010. április 17-én az eddigi kéktúrázásunk legmonotonabb és egyben leghosszabb szakaszát teljesítettük. Kicsit nehéz is írni róla - és ezt foghatom arra, hogy több, mint fél éve volt, de szerintem nem ez a fő ok. Nem örülök, hogy ezt kell mondjam, de azon túl, hogy a természetben lenni mindig jó és, hogy nagyon szép napsütéses időnk volt csak az tette kellemessé ezt a napot, hogy együtt voltunk és végig szórakoztattuk egymást.

Sárváron szálltunk meg egy igazán tuti apartmanban (http://www.eszallas.hu/room_3470.html?pic=1). Jó helyen van, nem is drága, szóval tényleg ajánljuk, ha erre jártok. 

Sárvárról jó korán vonattal átutaztunk Kőszegre.

Kőszeg városát délről északra átszeltük, majd a települést észak-keleten elhagyva rátértünk az Ólmodi útra. Innentől az egyik földútról mentünk a másikra. 

Többségük hosszú-hosszú nyíl egyenes nyiladékban haladt, végig az erdőben. Nem mondom szép volt, de állati unalmas is. Ami kicsit izgivé tette azért, az a rendszerváltás előtti "fíling", ugyanis itt anno, a büszke "cocializmusban" határsáv húzódott. Szerencsére én még tojáshéjas voltam eme csúfos, vasfüggönyös időkben, ettől tehát nem rossz, hanem valami kalandos, retronosztalgikus érzés fogott el a táblákat látván.

Volt széles irtás is, ahol -húúúúúuuuh- a szögesdrótos áthatolhatatlan kerítés állt egykor - homokcsapdák, meg minden.....

Igazából tudom, ez egyáltalán nem volt akkoriban vicces, így utólag legfeljebb érdekes,  sőt manapság  már inkább mindegy.

Tehát csak mentünk, és mentünk, nem nagyon van mit írni. Közben letérve a kékről megnéztünk egy forrást, Őz-kút a neve. Nem rossz.

A tavaszi ébredező erdő azért nagyon szép látványt nyújtott.

15 és fél km után elértük Tömörd izgalmas falvát, amire őszintén azt kell mondanom, hogy nem emlékszem, de a Borsó szerint szép volt. Itt hatalmas, másfél órás piknikezést tartottunk.

Innentől rövidre fogom. Mivel a bakancsom (a lábbelikről majd külön bejegyzést írok egyszer, mert megérdemlik) szóval az aznap rajtam lévő gonosz bakancs feltörte a lábam, így a maradék huszonvalahány kilométer picit nehézkes volt. És nagyon uncsiiiiiiiiiiiii, továbbra is. Kérdeztem most Borsót, mit írna, azt mondja semmire nem emlékszik. Ez kb. jellemző is erre a túrára.

Volt egy patak "ugrás"- ez minősült a nap egyik fénypontjának,

és még szép erdők, amik tetszettek nekünk...

Az Ablánci malomcsárda, ami a napunk második pecsételő helye volt és ahol jó kis kávézást terveztem,  zárva volt. Brrrrr...innen már az a fázis jött amikor az ember csak röhög, annyira szenved. A jobb lábam nem éreztem, Borsó jól volt, de nagyon elfáradt ő is. Szelestére beérve a holtponthatáron kiderült, hogy a vasútállomás a falu legdélebbi végén van - a vonat mindjárt jön - ROHANÁS!

Az utolsó pár száz méteren tényleg futottunk, végül is nem volt annyira gáz, inkább vicces. A vonat nem ment közvetlenül Sárvárra-Porpácon át kellett szállni, majdnem egy óra várakozással. A következő képek ennek az 50 perc dekkolásnak a legszolidabb emlékei.

Minden jó, ha a vége jó. A fáradtságtól megnövekedett infantilizmussal eltengettük az időt, hazavonatoztunk Sárvárra, majd betontuskó módjára bedőltünk az ágyba. Másnap, lévén, hogy lesántultam a hálátlan bakancsomtól (amit egyébként nem szerettem, és ezt megérezhette) csak városnézés, mise és sütizés jutott. Nem bánta sem a Borsó sem én.

 A teljesített szakasz hivatalos hossza: 35,4 km

Hozzáadva a vasúttól vasútig: 37,9 km

Kőszeg-Szeleste térképen.

Lent pedig Írottkőtől Szelestéig térképen.