túrázóna

Csak röviden. Sőt. Csak képekben. Vagy még az sem. Lényeg, hogy előző esti sárvári fürdőzés után ez egy sima, könnyű, nagyjából jellegtelen szakasz volt. Jó fej csényei kocsmázókkal.

Teljesített szakasz hossza: 20,1 km

Eddig összesen megtett: 240.5 km

%-ot megint nem tudok. :-)

Eddig ennyi van meg összesen:

Long time no see... hehe, na mindegy, most itt vagyok. Kénytelen voltam ugyanis leküzdeni a lustaságom, ráadásul nem is kisebb öröm okán, minthogy holnap megint megyünk a Bakonyba. 

Mint az életben, itt is próbálok következetes lenni- és mint ott sem, itt a blogban sem megy ez olyan könnyen sajnos. :-) Szóóóóval a kronológia érdekében térjünk vissza a múlt év nyarára, 2011. július havának valamelyik első hetére, amikor is egy hetet a Borsó meg én a Bakonyban bóklásztunk.

Az első napot, hétfőt  még az ősszel dokumentáltam. Folytatom hát.

Kedden reggel az előző esti kullancsos buli után nem volt kedvem a következő szakaszhoz. Azt olvastuk nagyon gazos, csalános, meg meleg is volt, szóval lényeg, hogy előjött belőlem a nyűg. Az Iglauer Parkot hátunk mögött hagyja besétáltunk a faluba és megnéztük a városlődi híres portákat. Van itt egy szép napórás ház és egy német nemzetiségi tájház is, aminek a nyitását nem tudtunk megvárni, mert buszra szálltunk és Herendnek vettük az irányt.

Herenden miután jól bereggeliztünk meglátogattuk a híres nevezetes :-) Herendi Porcelánmanufaktúrát. A családdal még gyerekként voltam itt, de most valahogy sokkal jobban lenyűgözött az egész. Kezdjük rögtön az épülettel. A Porcelanium nevezetű épületegyeüttes Turányi Gábor tervei alapján épült, szerintem minden laikust is lenyűgöző anyaghasználattal és formavilággal. Persze minden szubjektív, de nekünk nagyon bejött.

Megnéztük a néniket a minimanufaktúrában ahogy rutinszerű mozdulatokkal elképesztő szép dolgokat művelnek pillanatok alatt. Aztááán- kávéztunk... mi más?? hihi. El bírnék viselni egy ilyen herendi kiscsészés kávézót itthon is. Mondjuk elég röhejesen néztünk ki, ahogy a nagy zsákjainkkal, bakancsban betrappoltunk...de senki nem éreztette ezt, igazán kedvesek voltak.

Civilizált szórakozásunk után a volán buszon szubkulturális élményekben részesültünk, mint a hét hátralévő napjain a számos tömegközlekedési élményünk során többször is.

Itt akkor szót is ejtenék a közlekedésről. BORZALMAS! Persze ezt eddig is tudtuk. Ennek ellenére ahhoz az elhatározáshoz tartottuk magunkat, hogy kocsi nélkül, öko módon csak busz, vonat és láb felhasználásával mozgunk. Hosszadalmas és meglehetősen uncsi lenne, ha végigrészletezném, hogy honnan, hová, hány átszállással és mennyi várakozással jutottunk el, lényeg, hogy ha gps lett volna ránk szerelve jó nagy csillagszerű, nyúlványos csomót rajzolt volna ki a térképen. Ja, és a hét végére megfogadtam. EZT TÖBBET NEM! Mindegy, a városlődi, veszprémi, zirci és bakonybéli busz- és vasútállomásokat mindenesetre félálomban is felismerem bármikor.

Herendről délután megérkeztünk Bakonybélbe (szívünk egyik csücskébe - bármilyen nyálasan is hangzik), ahol a falusi vendégszobánkat  elfoglatuk és a nap hátralévő részében pihentünk, sétáltunk. 

Szerda reggel nekiveselkedtünk a kéktúra következő szakaszának. Bakonybél-Zirc. Szép idő, jó hangulat, buborékfújó, szokásos.. :-) beszéljenek a képek. Illetve még annyi, ami nagyon fontos, és nem mellékes. :-) A Kőris-hegyre fel a Borsó megkérte a kezem. Mint azóta a jelek és az októberi események mutatják, igent mondtam :-)

Kőris-hegyről leereszkedve Szépalmapusztára értünk, itt a hotelben megpihentünk. A hely elsőre megfogott minket. Nagyon. Csodálatos táj, tényleg. Csend. Világvége. A személyzet a tré megjelenésünk ellenére nagyon készséges volt. Akkor eldöntöttük, és aztán úgy is lett- itt házasodunk/tunk össze. :-)

Szépalmáról Borzavárra, majd onnan Zircre vitt tovább az utunk, ahová boldogan és megfáradtan értünk be. Innen busszal haza Bakonybélbe.

Szakasz hossza: 19,6 km

Eddig teljesítettünk összesen: 220.4 km

Nem tudom hány %. :-)

Csütörtök- őszintén? - nem emlékszem. A délelőttöt Bakonybélben töltöttük, az apátság ajándékboltját vezető hölgy idegenvezetést tartott a templomban, írtunk képeslapot a szüleinknek, hogy összeházasodunk, ilyesmi... aztán átbuszoztunk Zircre, mert a következő két éjszakán egy zirci koliban szálltunk meg.

Péntek-Délelőtt Veszprém- kaptam Borsótól szép gyűrűt. Ebéd után nagy lazán gondoltuk kiugrunk a Cuha völgybe vonattal. Ahha... Hát a következő vonat kb du.3-kor jött. Bő két óra várakozás- a restiben :-) Felejthetetlen élmény, felejthetetlen alakokkal, akiket sajnos mindenféle személyiségi jogi izé miatt :-) inkább nem teszek fel ide, de magunknak dokumentáltunk....

A vonatozás a Cuha völgyig- ami amúgy a Veszprém-Győr vasútvonal egy szakasza- tényleg gyönyörű volt. A kis séta a völgyben is nagyon, nagyon hangulatos, de a képek sajnos nem sikerültek. Kicsit sötét volt.

Este Zircre visszatérve kedvenc helyi kocsmánkban, a Liget presszó teraszán sörrel és fröccsel kísérve szummáztuk élményeinket.

Szombat - Vissza Bakonybélbe. Este Cseh Tamás emlékkoncertet tartottak, amire egész héten ácsingózva vártam. Nagyszerű volt. :-)

Időközben sajnos a Borsó foga bedurrant, így a bakonyi hetünktől és a bakonybéli kiskocsmánktól vasárnap reggel a következőkkel búcsúztunk:

Kezdeném azzal, hogy: véééégre!! Végre rávettem magam, hogy blogpunnyadásomból kitörve nekiveselkedjek és online útinaplónkba leírjam egy hetes bakonyi történetünket.

Úgy indultunk, hogy kemények vagyunk, megcsináljuk. Egy hétig megyünk minden cuccal, hahháá. Bizony ám. Nos, mint általában nálunk lenni szokott, a terven a gyakorlatban némileg most is módosítottunk.

Július 3-án délután motyóinkkal felpakolva boldogan siettünk a városi vasútállomásra.

Városlőd állomáson a pesti gyors épp annyira állt meg, hogy leugorjunk, majd a szemerkélő esőben elsétáltunk az első két napra szállásként szolgáló Iglauer Parkba, ami alapvetően egy gyerektábor. Volt is jó sok gyerkőc, pár tanár.....óriási zsibongás. Életszagú szálláshelyünk legeslegmagasabb pontján birtokba vettük a kibérelt faházat. Turistáskodni tökéletes, rettenetesen olcsó, a vizesblokk szépen felújított, tiszta, de aki kényelemre vágyik ne ide jöjjön. Kaja igényt min. egy nappal előre jelezni kell. Hopp. Első meglepetés. :-) Sebaj, madárlátta útiszecsóink megtették vacsira.

Reggel korán futás a buszra, Nagyvázsony a cél. A faluban leszállva felsétáltunk a kávézóig, itt komótosan megittuk a reggeli cappuccinót, áttanulmányoztuk a térképet és a vár felé vettük az irányt. Szeretem a nagyvázsonyi várat. Mivel nincs tőlünk annyira messze már irtó sokszor voltam itt, de még mindig jó. Ez volt a napi első pecsételő hely is.

Elbámészkodtunk a várban, meg is éheztünk, 11 óra múlt, így a várlábnál egy fogadóban megebédeltünk. Marha jól esett, Borsó sörözött, én jóllakottan elnyúltam az egyik kis filagóriában. Kb. fél egykor indultunk el a túrára. :-))

A késői kezdést kompenzálandó a sík szakaszokon tempós menetelésbe kezdtünk, így nem telt sok időbe és a fenti  ( és lenti) képen még csak távoli magaslatként látható Kab-hegyre értünk.

Felérve ez a csodás semmitmondó tv torony és társai fogadtak minket. Nem tudom mit vártam, de nem ezt. Pad, vagy piknikező hely hiányában elkezdtünk lesétálni az aszfaltúton és menet közben benyomtuk az ebédünket. Pecsételni konkrétan elfelejtettünk :-) Sok aszfaltút, majd "dzsindzsa" után beértünk Úrkút faluba. Ekkor már du. 4 5 körül volt, nem tudom pontosan, de gondoltuk már úgyis mindegy, beültünk hát a helyi kocsmába. :-)

Kis lazítás és pecsételés után folytattuk utunk a híres úrkuti őskarszt felé. Nagyon szép, érdemes megnézni.

Ekkor már egész késő délután volt, így a további szakaszt tempósan, felnőttesen nyomattuk. Kislődhöz közeledve átvágtunk egy tisztáson, ahol nagyon fura emberek nagyon fura nagy sátrakban még furább tevékenységet folytattak. Őszintén, gőzünk sincs mit csinálhattak, de én annyira féltem, hogy valami drogfeldolgozó telepre tévedtünk, hogy miattam szinte futva tettük meg a Sobri Jóska kalandparkig az utat. :-) 

Persze közben bizarabbnál bizarabb ötletekkel álltunk elő, hogy vajon mi a célja annak a sok fura dolognak, nagy vásznaknak, tölcséreknek, lavóroknak, mindenféle ásónak, meg hasonlóknak. Remélem vmi természetudományi kutatás volt csak. :-)

A Sobri Jóskánál már kopogott a szemünk, de a konyha zárva volt. Leintettünk egy bicajos csajszit, hogy hol van ABC, aki szegény röhögve visszakérdezett, hogy este 7-kor, itt? Sehol. Ups. És étterem? Hát van egy pizzéria Kislődön. Aha, külön történetet érdemlő módon megszereztük a számát, de hétfő náluk szünnap. :-) ilyen nincs! Hulla fáradtan, koszosan, izzadtan röhögve vánszorogtunk Városlőd felé. Közben a városlődi-kislődi vasútállomáson pecsét.

A lány azért adott egy tippet. A városlődi kocsmában hátha van hambi. Odaértünk. VOLT. 2 db. Pont. :-)

Ez volt életünk legtutibb hamburgere. Fáradtan, de elégedetten tértünk haza az Iglauerbe, ahol sajnos észrevettük, hogy Borsóban két kullancs is lapul. Szerencsére a táborozó gyerekeket pont kullancsellenőrizték, volt velük dokinő is, aki szakszerűen eltávolította mindkettőt. Ja, és a kullancskiszedő csodakanalacska nem ér szerintem semmit. Negyed órát bénáztam vele, mire erre rájöttünk. :-)

Az első szakasz hossza: 24,1 km

Eddig teljesítettünk összesen: 200,8 km-t - wow :-)

A teljes OKT 21,66 %-án vagyunk túl.